Fantazmagória vagy valóság?

Megszoktuk már, hogy az „ufólátók”, a szemtanúk felnőttek, ők jelentenek és jelentkeznek, az ő szavaikat idézik a források. Pedig ez nem mindig van így… Már pszichológusok is kidolgozták a módszereket, amikkel meg lehet állapítani, hogy egy gyermek csupán fantáziál, vagy egy korábban látott „ufós” filmből vette, amit mond, vagy valóban szemtanúja volt egy eseménynek. El lehet hát választani az ocsút a tiszta búzától, a megtörtént eseményt a fantáziától.

A gyerekek megfigyelései sokszor csoportosan történnek. Ilyenkor sokat segít, ha a kis szemtanúkkal lerajzoltatják a látott eseményt. Az ufós történetekben számos ilyen rajz szerepel. John Mack pszichiáter is sokat foglalkozott a kérdéssel, és oda lyukadt ki, hogy ahány gyerek, annyiféle beszámoló létezhet ugyanarról az eseményről.

Így volt az az ún. „voronyezsi ufó” esetében is. 1989. szeptember 27-én a városi parkban ért földet egy idegen jármű. A források négy gyermeket emlegetnek, fényképeik is fellelhetők a neten, de voltak többen is. A szemtanúk egyidejűleg látták a járműből kilépő ismeretlen egyedeket, mégis mindegyik másképpen írta le azok külsejét, színét, még a méretét is! Amivel sajnos megkönnyítették az ellentábor „érveit”, miszerint a gyerekek csak kitalálták az egészet, de nem jól beszéltek össze, belezavarodtak a saját hazugságaikba…

Európában a legtöbb efféle incidens ismeretlen okból lengyel földön történt meg, bár tudunk persze más országbeli gyermek szemtanúkról is. 2004. október 14-én Zdunska Wola lengyel kisvárosban öt kamasz fiú kihasználva a tanítási szünetet, kiment a város melletti rétre. Később az öt közül csak kettő volt hajlandó beszélni a médiával a történtekről. A közeli erdő felől az egyikük fényes villanást látott, ezért mind az öten arrafelé mentek. Az erdő szélén hat vagy hét lény lépett ki a fák közül, a bokrok mögött pedig láttak egy ufót. Mindkét nyilatkozó fiú másképpen látta ugyanazt, miközben tőlük 50 méterre a mezőn haladt el egy traktoros, aki semmit sem vett észre… A fiúk szerint az ufonauták emberhez hasonlítottak. (Később a médiában valami okból mégis az terjedt el, hogy a lényeknek hosszú karja volt, vagyis majmokra emlékeztettek, aztán a helyi és országos lapok így tálalták az esetet: „A majmok kijöttek az erdőből”.) Eleinte úgy tűnt, mintha az idegenek nem is látnák a földieket, majd hirtelen észrevették őket, és elindultak feléjük. Ekkor a gyerekek elszaladtak és annak a napnak későbbi eseményei teljesen kiestek az emlékezetükből.

Falvai Róbert cikke teljes terjedelmében az Ufó magazinban olvasható. A korábbi magazinok megrendelhetők szerkesztőségünkben, a legfrissebb szám kapható az újságárusoknál.