Pusztay Sándor
főszerkesztő
Pusztay Sándor Budapesten 1948-ban született. Könyv- és lapkiadó, főszerkesztő, író, újságíró. Egyetemi diplomával, szakkönyvtárosi végzettséggel rendelkezik.
1970-től üzemi lap szerkesztő-újságírója. 1974-ben került a hadsereghez, ahol különböző beosztásokban dolgozott. 1980-ban lett a Zrínyi Kiadónál szerkesztő, később főszerkesztő. 1988 és 1991 között teljesített hivatásos katonai szolgálatot. 1973-tól rendszeresen publikál országos lapokban (Népszabadság, Magyar Ifjúság, Élet és Irodalom, Néphadsereg, Igaz Szó stb.). Első írásai, elbeszélései, riportjai elsősorban az ifjúság életével, kulturális kérdésekkel, társadalmi problémákkal, a hadsereg különböző területeivel foglalkoztak. Írói álneve: S. P. Alex.
1991 óta a Kornétás Kiadó Kft. tulajdonosa, igazgatója. 1990-től az Ufómagazin alapító főszerkesztője. 2001–2004 között a Mount Everest Hegyisport Magazin, 2003–2004. évben a Turista Magazin, 2005-től a HTM (Hegyisport és Turista Magazin) főszerkesztője. 1993 és 2000 között a Szlovákiában megjelenő Ufómagazin főszerkesztője.
Irányítása alatt a Kornétás Kiadó évente 10-15 szépirodalommal, természetjárással, turizmussal, természetvédelemmel, kultúrtörténettel, ezoterikával, megmagyarázatlan jelenségekkel foglalkozó könyvet, folyóiratot és egyéb kiadványokat jelentet meg.
Több mint hatvan országban járt. Utazásairól, túráiról több száz cikket, tanulmányt írt. Napjainkban írásaiban szívesen foglalkozik a paleoasztronautika és a megalitikus emlékhelyek témájával. Több természetjárással, megmagyarázatlan jelenségekkel foglalkozó televíziós műsor szerkesztője, műsorvezetője, több tucat nemzetközi energetikával, megmagyarázatlan jelenségekkel, környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos konferencia, kiállítás főszervezője, támogatója. Ez idáig 25 könyvet írt.
Magyarországon kívül Németországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában több száz előadást tartott.
Tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (1980) és a Magyar Ufókutatók Szövetségének (1994), a Magyar Természetbarát Szövetség elnökhelyettese (2008–2011), a Nemzeti Szabadidő- Sportszövetség elnökhelyettese (2008–2011), Az Európai Borlovagrend Hungária Konzulátus tagja (2013), a közhasznú minősítésű A Jövő Háza Alapítvány kurátora (2004).
Kitüntetései: Ifjúsági díj (1984), A Haza Szolgálatáért Ée. (1988), Golden Globe (1994), Pax Galakticana (2000)
Kisfaludy György
Fontos az idegen civilizációk kutatása, mert ha valaki meglát az aratás előtti száraz búzatábla felett egy alacsonyan lebegő UFO-t, akkor ha műszaki ember, akkor felmerül benne a gondolat, hogy a levegőnél nehezebb tárgyak más alapelvek szerint is repülhetnek, nemcsak úgy, ahogyan ezt eddig elképzeltük. Engem főképpen a tértechnológia kutatása hoz izgalomba, mert erre látom a kitörési utat. Ez egyúttal a béke útja is, mert az emberiség görcsösen harcol a fosszilis energiaforrások birtoklásáért, pedig fülig merül a kifogyhatatlan energiába. Éppen ezért fontosnak tartom a még meglevő sajtóorgánumokat, hiszen publikálási lehetőségeket adnak az emberiség fejlődését biztosító gondolatoknak.
Viszkok András
1986-ban, alig tizenhárom évesen kezdett el foglalkozni az azonosítatlan repülő tárgyak kutatásával. Fiatal kora ellenére egyike volt azon hazai szakembereknek, akik a rendszerváltás első éveiben lefektették a magyar ufó kutatás alapjait. Alapítója és közel egy évtizeden át vezetője volt a Kondorosi Ufó Adatbank nevet viselő kutató szervezetnek. A Magyar Ufó Kutató Szövetség alapító tagja. Szakterülete a gyermekeltérítések és a Föld légkörében élő ismeretlen entitások kutatása. Kutatói munkásságának elismeréseképpen 2013-ban Pax Galacticana-Díjban részesült. A hazai exopolitikai konferenciák állandó előadója, a magyar delegáció tagjaként pedig 2018-ban Finnországban tartott előadást a földönkívüli élet kutatásáról. Két kisebb terjedelmű könyve mellett (Ufók Kondoros felett – 1993., Ufó puzzle – 1997.) 2021-ben jelent meg a Kornétás Kiadó gondozásában „A földönkívüliek nyomában” címet viselő kötete. Honlapja: http://ufohirek.hu
1991-ben jelent meg az első cikke az Ufómagazinban, ezt követően 1997-ig folyamatosan publikált a lapban. 2016-tól ismét az Ufómagazin munkatársa, önálló cikkei mellett hónapról-hónapra az Ufó Hírvilág rovat összeállításában közreműködik.
Éles István
Több mint 25 éve kutatom a lélekvándorlás rejtélyét, egy bizonyos meditáció keretében sikerül az auránk meghatározott rétegéből előhívni életeinkre vonatkozó információkat, filmszerűen, képi megjelenítési formában, ebbe beletartozik a múlt, a jelen és jövő életeinek összessége. Ennek a meditációnak köszönhetően számos esetben sikerült feltárni az egyéneket érintően földönkívüliek tevékenységét is. Ebből a szempontból a jelenlegi életünket érintő feltárások voltak fontosak. Több faj megnyilvánulását tapasztalhattuk a titokban, tudtunkon kívüli látogatások, eltérítések műtéti beavatkozások során. A meditáció alkalmasnak bizonyult az univerzum számos élő bolygóján körülnézni, hogy milyen fajok lakják és ott milyen az élet. A beszámolók többnyire a hozzánk hasonlatos magasabb fejlettségű földönkívüli emberekről, a hüllőkről és leginkább kis szürkékről szóltak, de más fajok létezését is sikerült feltárni. A lélekvándorlás folyamata, a földönkívüliek tevékenysége szorosan összefüggő jelenséget alkotnak és egyben elvezetnek annak megfejtésére, hogy mi a szerepe a földi embernek, hol a helye az univerzum élő közösségében…
Tóth László
Az idegenek által gyerekkoromban ellenem elkövetett elrablási trauma miatt visszavonhatatlanul a nyomukba eredtem. Pitt-bull módjára, évtizedek óta üldözöm őket a miérteket keresve, de a kutatás tele van buktatókkal, csapdákkal és egyre veszélyesebb helyzetekkel. Mindezek ellenére a végcél lebeg a szemem előtt: kézzel fogható bizonyítékot találni a létezésükre!
Máté Imre
Az első kozmikus élményem a barátaimmal olyan álomszerű valóság volt, amit az akkor még alig múlt, hatéves kis emberke is felfog és megért, és magáévá akarja tenni a tapasztaltakat. Nem tudom felidézni a részleteket, csak azt az élményt, ami csodás érzelmeket indukált, az eredményt, ami rám az eddigi életem minden pillanatában nyomot hagyott, és azt a vágyat is, ami változatlan élénkséggel él bennem, hogy az elvárásaiknak megfeleljek. A látvány emléke, a történet környezete, a résztvevők személye az élményszerű világom homályába veszett, felidézhetetlenül, de az életöröm érzés köteléke irántuk azonban megmaradt, változatlanul.
Az élményt követően, a szüleim tanúsága szerint, más lettem. Az addig igen játékosan kezdeményező, rosszcsont fiúból, szinte minden dolog iránt kíváncsian érdeklődő, de különösen nyugodt természetű, és szinte már felháborítóan figyelő, jó kis gyerekké váltam. Anyukám később elmesélte, hogy nem értette, mi történt és komolyan aggódott értem, e miatt. Ma már őszintén sajnálom, hogy a titkomba még őt sem avattam be, pedig megérdemelte volna. A tanáraim is csodálkoztak, hogy az órákon szinte feszülten kíváncsi gyermek mégsem adja vissza mindazt, amit az órán megértett, mert elvárható lenne tőle, hogy a látottakat és hallottakat képes legyen visszaadni. Valójában nem tudom, hogyan érték el nálam a látogatóim, hogy azóta is szeretettel gondolok rájuk, hogy megőriztem titkot. Nem beszéltem róluk senkinek, betartottam, amire kértek. Többek között arra kértek, hogy vigyázzak mit mondok el bárkinek, ne áruljam el, amit tudok, mert akkor bizony nagy bajba kerülhetek, és nem biztos, hogy ők tudnak segíteni. A hetedikbe jártam, amikor már nem bírtam elviselni a bennem rejtőzködő nyomást, és fellázadtam ellene. Fellázadtam a gyermeki ígéretemmel szemben, elhatároztam, hogy szép lassan, de egyértelműen a világ tudomására hozom, hogy én nem is vagyok amolyan butácska gyerek. Ez a szép lassú folyamat nálam két-három hét alatt bekövetkezett. Bár a környezetem nem értette, mi történt velem, csak én tudtam, hogy felismertem az igazságot. Azt, hogy amire az iskolában megtanítottak, arról beszámolhatok, sőt, kiegészíthetem a barátaimtól szerzett ismeretekkel is, kis mértékben, de óvatosan. Így történhetett, hogy az osztály közepesnél gyengébb kategóriájú csoportjából csak úgy a legjobbak közé kerültem. Amikor a múltszázad hatvanas éveiben itthon is tudomást szerezhettünk a repülő csészealjakról, már párhuzamosan tudtam kezelni a tőlük örökölt és a megtanult tudásomat. Teljes szívvel és lélekkel kutatni akartam Őket.
Az akkori jegyzeteim nagy része már elveszett, de az érdeklődésem a biológia, fizika és a kémia iránt változatlanul megmaradt. Az érdeklődő olvasó felfedezheti, hogy a sajtóban közölt írásaimban a földi, és egy eredendően újszerű, azaz „idegen” tudás, egy lehetséges határon belül, természetes módon meg-meg jelenik. A kutatásaimról közölt írásaim felhívás és tájékoztató jellegűek, csak olyan témákkal foglalkozom mélyrehatóan, amelyek érdekelnek és egyetértek velük. Amelyeket ki tudok egészíteni, vagy felhasználni más összefüggésekben. Amivel nem értek egyet, azt mellőzöm, vagy megcáfolom. A témáim alapján nekem címzett kérdéseket megválaszolom.
