Az eltérítettek szavahihetősége

Az emberi természetnek létezik egy érdekes vonása, amely nyilvánvaló ugyan valamennyiünk számára, engem mégis meglepett, mennyire áthatja a mindennapjainkat.  Az eltérítettek zöme a saját bőrén tapasztalja meg, hogy onnan taszítják ki, ahol addig érzelmi biztonságra lelt – a családjából, a baráti köréből, a felekezetéből. Korábban azt tapasztaltam, hogy a családom előzékenyen igyekezett lelki támaszom lenni, ha nem is hittek nekem. Idővel így is lett, de kezdetben teljes elutasítás  fogadott részükről. Apám első reakciója a teljes hitetlenség volt, és nem csupán az eltérítésre vonatkozóan. Életemben először egy szavamat sem hitte. A fivérem ezzel szemben közönnyel reagált. Számára nem létezett a fogalom, hogy „eltérítés”, tehát tudomást sem vett róla. Amikor pedig anyámhoz fordultam, ő csak állt némán, és rideg, kifejezéstelen arccal nézett rám. Az eltérített embereket a szeretteik hitetlensége még inkább összezavarja. Amikor a téged legjobban ismerő szövetségeseid nem hisznek neked, vagy nem tudnak mit kezdeni a történeteiddel, magadra maradsz.

Személyes fejlődésem ívét az eltelt évek adták meg, és idővel a családom is mellém állt. Televíziós híradások, tudományos cikkek meg az olyan élenjáró kutatók, mint Budd Hopkins és John Mack, a Harvard Egyetem professzora személyes ismeretsége kellett ahhoz, hogy megváltozzon a családtagjaim viszonyulása a témához.

Jim Sparks cikke teljes terjedelmében az Ufó magazin 2022. áprilisi számában olvasható. Kapható az újságárusoknál!