Leírás
Hollier-Paquet Mónika: A Sárkányos Lovagrend
Lovag Poprocsi Attila Barnabás – a Magyarországi Harcművészetek Szövetsége és az Aranykard Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke, a Sárkányos Lovagrend lovagfője – egész életét meghatározta a harcművészetek, a fegyverek története, szeretete és művelése. Eurolucta néven lovagkori harcművészeti iskolát hozott létre. 1995-ben elsőként rendezte meg Visegrádon a Nemzeti Lovagi Torna Bajnokságot, amit nemzetközi szintre emelt, ennek érdemeként állami kitüntetésben részesült. Vele beszélgettünk…
Viszkok András: Sztárok és az ufók
Manapság a bulvárhírekben gyakran olvashatunk olyan híres emberekről, akik – ilyen vagy olyan megfontolásból, de – nyíltan felvállalják az ufóélményeiket. Kis hazánkban az Edda Művek énekese, Pataky Attila képviseli ezt az irányvonalat, aki személyes érintettsége okán gyakran nyilatkozik a témáról. Fontos azonban megemlíteni, hogy érdeklődése az idegenek földi tevékenysége iránt pusztán magánjellegű, a hazai kutatásokban nem vesz részt. Természetesen nem ő az egyetlen zenész Magyarországon…
Tóth László: Pupák, a szerencsés túlélő
Bár a hivatalos álláspont 23 éve tagadja az 1996. szeptember 18-i pápai ufóincidenst és vadászgépünk balesetének tényét, az utóbbi időkben letagadhatatlan bizonyítékok kerültek napvilágra az esetről. Az érintett vadászpilóták, szemtanúk és a katonai személyzet neveit személyiségi jogaikra tekintettel számokra és betűkre cseréltük.
Első szemtanúnk a Veszprém megyei Kup településre felállított katonai radar kezelője volt az ominózus napon, őt csak R–1-esnek nevezzük.
R–1-es délután 18 óra 25 perckor IFF-en kiadta az utasítást a repülési térkép rajzolójának: „Itt az RT–7-es Diktor, piros 7001-es kód!” Ez katonai nyelven annyit jelent, azonosítatlan repülő tárgy jelent meg a légterében…
Pusztay Sándor: Orloj
Sokan ismerik a prágai városháza csillagászati óraművét, a látványos Orlojt, amely szinte nagyobb hírnévre tett szert, mint maga az épület. A hatalmas szerkezet 1410 óta mutatja az idő mellett az évszakokat, a hónapokat, a Nap és a Hold mozgását, illetve az állatövek jegyeit. Az 1597-ben készített bábjáték ablakaiban óránként vonulnak végig az apostolok, amelyeknek menetét a halált jelképező csontváz indítja el…
Földeák Iván: Hívők, szkeptikusok és a haditengerészet
Nem lenne tudomány a tudomány, ha nem lenne kétely, ha nem találnának újabb és újabb megmagyarázatlan jelenséget, nevezzük azokat akár ufónak. Kutatásuk előre visz bennünket a megismerés útján – és az azonosítatlan tárgyak tovább röpködnek…
Nemere István: Gyilkos kozmikus sugárzás
Eddig is tudtuk, hogy az űrben a sugárzás nem tréfadolog. Ám a legújabb kutatások szerint a helyzet még rosszabb, mint azt valaha is gondolták az űrhajózás nagy álmodói. Olyannyira, hogy ez akár törölheti is az emberiség jövőjéből a nagy űrutazásokat.
A kozmikus sugárzást egy jezsuita pap-tudós, Theodor Wolf atya fedezte fel 1910-ben a párizsi Eiffel-torony csúcsára helyezett eszközökkel…
Kisfaludy György: A téridő és a fény tömege
Gondoljuk meg azt, hogy lehet-e tömege a téridőnek, vagy az általunk kicsit jobban ismert fénynek. Ha arra koordináta rendszerben elképzelt téridőre gondolunk, akkor ez persze reménytelen. Ha valamit térben akarunk ábrázolni, arra kiváló a régi elképzelés, (mondjuk egy térbeli AutoCADben való ábrázolásra), de rettenetesen zavarossá válik a dolog, ha valamit időben is reprezentálni akarunk. Kitaláltuk ugyan az állóképek sorozatát ennek a gondnak az elleplezésére, de ez a bajt nem orvosolja…
Knoll Gyula: Elsüllyedt városok
A mai ember nehézen tudja elképzelni, miként tűnhet el rejtélyes módon egy egész város, ám a történelem során nem egy virágzó település vált mégis eggyé a föld színével. Volt olyan hatalmas város, melyet földrengés semmisített meg. Volt, amelyet a mohó dzsungel nyelt el, és volt, melyet az ókori görögök szerinti legnagyobb bűn, a gőg és a nagyravágyás rombolt le. De hány olyan város akadt a történelemben, amellyel még nagyobb szörnyűség: az emberi kegyetlenség végzett…
Miskolci László: A csodacsillagász
A tizenkilencedik század második felében egy igen különleges és termékeny írót ismert meg a világ. Nicolas Camille Flammarion 1843-ben született Franciaországban. Már tizenöt évesen a párizsi obszervatóriumban dolgozott, és 1862-ben írt egy könyvet „Lakott világok sokasága” címmel, amiben a földönkívüli életet tárgyalja. A férfi viszont nemcsak a csillagokat kutatta, hanem a paranormális jelenségeket is…
Falvai Róbert: Megjósolhatóak-e a katasztrófák?
Az emberiség történetében már többször előfordult, hogy valamilyen nagy eseményt bizonyos „lelkileg érzékeny” személyek előre jeleztek. Ezzel szinte vele járt az is, hogy általában nem hittek nekik, kinevették, félvállról vették őket egészen addig, míg az általuk megjósolt esemény csakugyan bekövetkezett. De akkor már késő volt ellene tenni, így a sajátságos „előrejelzés” nem érte el a célját…
Miklós Attila: Lucifer igazi arca
Sokan, ha meghallják a Lucifer nevet, valami utálatos személyre gondolnak, aki kísértő démon, gonosz szellem és minden rossz okozója. Se szeri, se száma az irodalmi és filmalkotásoknak, zeneműveknek és szófordulatoknak, ahol mint a gonoszság szinonimája szerepel. De tényleg így van ez? Vagy van itt valami mélyebb értelmű, ezoterikus, csak a beavatottak számára érthető jelképrendszer, amit befedett az idő fátyla…
Földeák Iván: A világ leghíresebb szellemháza
George és Kathy Lutz átlagos amerikai pár volt. A sors vagy inkább elődeik szorgalma és tehetsége révén részesei lehettek egy több nemzedékre visszatekintő családi üzletnek, ami biztosította viszonylagos jólétüket. Így aztán új életet akartak kezdeni egy új otthonban.
Az ifjú pár 1975 decemberében egy álmos kisvárosban, Amityville-ben (New York körzet) vett egy holland stílusú házat az Ocean Avenue-n, a 112-es szám alatt. Két hét múlva viszont pánikszerűen elmenekültek…
Oláh András: Ab ovo
A tudomány úgy működik, úgy kell működnie, hogy a valóságot ismerje meg, tárja fel. Ennek egyik módja az is lehet, hogy egy tolókocsiban csücsülünk, és elképzeljük, hogy a kezdet a semmi volt, majd felrobbant, és fénysebességgel vagy annál is nagyobbal szétterjedt, csak előbb teret gerjesztett maga körül, amiben korlátlanul terjeszkedhetett…
Máté Imre: A fény útja
A mai tudásunk szerint a fénynek különleges státusza van, azt gondoljuk, hogy egyenes vonalban terjed. Ennek következménye euklideszi terekben az, hogy terjedési iránya azonos a tériránnyal, de a Bolyai-féle görbült terekben a fényirányoknak (a tér iránnyal) szintén párhuzamosan kell görbülniük, hogy az egyenes vonalú terjedés feltételei megmaradjanak, (ahogy ezt egy periszkópban, vagy száloptikán vezetett fényen tapasztalhatjuk). Lehetnek-e ez alól kivételek? Igen…
Knoll Gyula: Washingtoni ufók
A Pentagon szóvivője 2019. május 22-én elismerte Washingtonban, hogy az amerikai védelmi minisztériumnak éveken keresztül volt ufókutatási programja. Christopher Sherwood a New York Post című lapnak küldött közleményében erősítette meg, hogy az amerikai kormányzatnak valóban volt titkosított ufóprogramja, vagy ahogyan fogalmazott: „azonosítatlan légi jelenségek” vizsgálatait célzó programja.
Az ufókutatási programot 2012-ben ugyan lezárták, de a szóvivő szerint a minisztérium változatlanul vizsgálódik, ha „azonosítatlan tárgyakról” vagy „idegen űrjárművekről” érkezik bejelentés…
Tóth László: Ők fertőztek meg engem
„Kilencéves voltam 1981-ben, amikor apuval kimentünk horgászni a rakacai víztározóhoz – mesélte L. Anita szemtanúnk. – Későre járt már az idő, és apukám lefeküdt aludni a tűz mellé felállított sátrunkba. Éjfél felé én még mindig a botokra figyeltem éberen, amikor a hátunk mögötti erdő felől furcsa zajra lettem figyelmes. A számomra szokatlan susogó zajból valaki az erdő felé csalt, így felálltam, és elindultam arrafelé. Arra még emlékszem, hogy a második fasorig jutottam el, de a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor az apuval rakott tűz halvány parazsa mellett tértem magamhoz a hálózsákomba rakva. Fogalmam sem volt, mi történt velem, és merre jártam az éjjel.
További részletek az Ufómagazinban…
Arany László: Kuka a Marson?
Igen gyakran felmerül a kutatókban és az érdeklődőkben, hogy a „marsi” fotók milyen arányban készültek és készülnek valóban a Marson? Nagyon nehéz erre a kérdésre felelni, több évtizednyi fotóelemzést követően is.
Úgy tűnik a számunkra, mintha a marsjárók egy hatalmas szeméttelepen barangolnának, és mintegy véletlenszerűen képeznék le a legkülönbözőbb, a Földön is jól ismert tárgyakat, használati eszközöket…